Kezelt betegségek

A stroke az agy vérellátásának működési zavara, mely az ott levő sejtek pusztulásához vezethet. 

A tünetei több, mint 24 órán keresztül fennállnak, vagy akár halálos kimenetelűek is lehetnek, így azonnali kezelést igényel. A mihamarabbi neurológiai, idegsebészeti beavatkozások, valamint a korai rehabilitáció megkezdése csökkentik az károsodás mértékét, illetve az életminőség romlását.

A stroke az elhalálozások harmadik fő vezető oka, évente kb. 4,5 millió embert érint. 10 ezer lakosból 40 ember kerül stroke miatt kórházi felvételre, melynek két harmaduk tartós rokkantsággal távozik. A stroke az egyik vezető oka a felnőttkori rokkantságnak.

Két típusát különböztetjük meg: agyvérzés, és agyi érelzáródás.

Az esetek többségében agyi érelzáródás alakul ki, melyet még agyérgörcsnek illetve agylágyulásnak is neveznek. Kialakulása úgy történik, hogy egy vérrög elzárja az agy egyik erét, így vérellátás hiányában az elzárt területen a sejtek elhalnak. A vérrög képződhet az elzáródás helyén, melyet trombózisnak hívunk, ez érelmeszesedés miatt alakulhat ki, de a véráram is odasodorhat valamiféle szövettörmeléket, melyet embóliának nevezünk.

A ritkábban előforduló agyvérzés súlyosabb kimenetelű az előzőnél. Kialakulása során az agy valamelyik ere megreped, vagy kiszakad, vérzés alakul ki. A vérzés kialakulhat az agyon belül, illetve az agyat körülvevő burokban. Mindkét esetben az adott területen roncsolódik az agyállomány, valamint a sérült ér által ellátott területen vérellátási zavar léphet fel.

A stroke súlyossága függ attól, hogy milyen agyi területen, illetve milyen mértékben alakult ki a károsodás. Rendszerint az agy jobb oldali károsodása, a test bal oldalát, az agy bal oldali károsodása pedig a jobb oldali testfelet érinti.

Stroke utáni funkciózavarok:

• féloldali gyengeség vagy bénulás
• egyensúly és koordinációs zavar
• beszéd és nyelvhasználati probléma
• neglekt: a test egyik oldalán lévő dolgok figyelmen kívül hagyása
• fájdalom, zsibbadás
• problémák a memóriával, a gondolkodással
• depresszió

A stroke-on átesetteknél gyakran alakul ki féloldali bénulás, gyengeség, károsodhat a mozgás, a beszéd, a gondolkodás. A stroke-ot túlélő betegek nagy részénél az akut állapot után, nagyfokú károsodás marad vissza. Így a lehető leghamarabb ajánlott a rehabilitáció, itt külön kiemelendő a speciális komplex neurorehabilitáció megkezdése. Annál is inkább fontos, mivel a korai stádiumban remélhetőek a rehabilitációs foglalkozások legelső eredményei.

A Parkinson-kór egy krónikus, progresszív neurológiai betegség, amely a központi idegendszerben található basalis ganglionok dopaminhiányával és feldolgozási zavarával jár. A dopamin egy olyan neurotranszmitter, amely segít az agynak szabályozni a mozgást. A Parkinson-kórban a dopaminhiány mozgászavarokat okoz, mint például remegést, merevséget, lassúságot és egyensúlyi problémákat.

A Parkinson-kór az idősek körében gyakoribb, de bármely életkorban előfordulhat. Becslések szerint gyakorisága Magyarországon 200-400/100 000 lakos körül van.

A pontos ok ismeretlen, de úgy gondolják, hogy genetikai és környezeti tényezők kombinációja játszik szerepet a betegség kialakulásában.

A Parkinson-kór nem gyógyítható, de vannak hatékony kezelések, melyek segítenek kordában tartani a tüneteket és ezzel javítani az életminőséget. A kezelések magukban foglalhatnak gyógyszereket, műtétet, valamint életmódbeli változtatásokat, például testmozgást és fizikai terápiát.

A traumás agysérülés (TAS) az agy sérülése, amelyet valamilyen külső erő vagy külső erőbehatás okoz. Ez lehet egy ütés a fejen, egy esés, egy robbanás vagy bármilyen más esemény, amely az agy traumáját/sérülését okozza. A gyermekek és a fiatal felnőttek körében ez a típusú sérülés okozza a legtöbb halálozást, vagy fogyatékosságot.

Tünetei az érintett terület és az erőbehatás nagyságának függvényében enyhétől súlyosig terjedhetnek. Az enyhe TAS tünetei közé tartozik a fejfájás, szédülés, memória problémák és koncentrációs nehézségek. A súlyos TAS tünetei közé tartozik a tudatvesztés, a görcsök, a bénulás és a beszédzavarok.

A sérülés súlyosságának függvényében a kezelés sokrétű lehet, mely lehet csak pihentetés vagy különböző gyógyszeres kezelések, de egyes esetekben igényelhet műtétet, illetve rehabilitációt is.

A TAS megelőzhető azáltal, hogy óvintézkedéseket teszünk a fejsérülések kockázatának csökkentése érdekében. Ez magában foglalja a sisak viselését olyan tevékenységek során, mint a kerékpározás, a motorkerékpározás és a sportolás, valamint a biztonsági övek használata vezetés közben.

A gerincvelő sérülés következtében a gerincvelő rostjai károsodhatnak. A gerincvelő a gerinc csontos csatornájában helyezkedik el, és az agyból eredő és az agy felé haladó idegrostokat tartalmazza. A gerincvelő fontos szerepet játszik az információk továbbításában az agy és a test többi része között.

A gerincvelő sérülése többféle módon létrejöhet, de leggyakrabban a következő események következtében fordul elő:

• Közlekedési balesetek: legtöbbször autó- és motorbalesetek
• Sportbalesetek
• Munkahelyi balesetek: Bizonyos munkakörülmények vagy munkaműveletek, például magasból esés, vagy akár nehéz tárgyak felemelése is szintén vezethetnek gerincvelő sérüléshez
• Egyéb balesetek: A magasból való esés, illetve egyéb háztartási balesetek is okozhatnak gerincvelő sérülést

 A gerincvelő sérülés súlyossága és tünetei változhatnak attól függően, hogy a gerincvelő mely része sérül, illetve mennyire súlyos a sérülés. Súlyosságát tekintve a gerincvelő megszakadása lehet teljes, vagy részleges, valamint a sérülés magasságától függően lehet tetra- (mind a négy végtag érintett), vagy paraplégia (két alsó végtag érintett). Ezek a sérülések gyakran bénuláshoz, érzészavarokhoz, vizelet- és székletürítési problémákhoz, valamint más neurológiai tünetekhez vezethetnek.

Neurológiai esetek közé sorolunk minden olyan állapotot, amely az idegrendszer érintettségével, illetve annak elváltozásaival jár. Ezek a kórképek széles skálán mozognak a központi idegrendszer (agy és gerincvelő) és a perifériás idegrendszer (a test többi részén található idegek) betegségeitől a neuromuszkuláris kórképekig. A következő állapotok tartozhatnak ide:

• Stroke
• Parkinson-kór és Parkinson-szindrómák
• Sclerosis Multiplex
• Guillain-Barré szindróma és egyéb polyneuropátiák
• Agy- és koponya sérülés
• Gerincvelő sérülés
• Egyéb neurodegeneratív, illetve perifériás idegi bántalmak

Az ortopédia rendkívül változatos problémákkal foglalkozik: a mozgásszervrendszer, például a csontok, izmok, ízületek és kötőszövetek betegségeivel, sérüléseivel és rendellenességeivel. Az ortopédiai kezelések lehetnek konzervatívak, mint például gyógytorna, gyógyszerek vagy injekciók alkalmazása, vagy alkalmazhatók sebészeti megoldások, amelyek közé tartozhatnak a csonttörések műtéti korrigálása, protézisek beültetése vagy más ortopédiai beavatkozások. A kezelések célja a betegek mozgékonyságának és életminőségének javítása, valamint a fájdalom csökkentése és a mozgásszervi problémák kezelése.

A traumatológiai esetek olyan sérüléseket vagy károsodásokat jelentenek, amelyeket általában külső erő vagy fizikai behatás okoz (pl.: közúti, vagy háztartási balesetek). Ezek a sérülések lehetnek csonttörések, izomszakadások, ízületi rándulások, ficamok, égési sérülések, valamint fejsérülések, gerincsérülések, hasi és egyéb sérülések. A traumatológiai szakterület ezen sérülések diagnosztizálásával, kezelésével és rehabilitációjával foglalkozik, melyekhez hozzátartoznak a különböző fizikoterápiás kezelések, a gyógytorna és a segédeszközzel való ellátás.

A reumatológia olyan orvosi szakterület, amely olyan különféle állapotokat kezel, melyek az izmokat, ízületeket és azok környező szöveteit érintik. A reumatológiai kórképekhez tartozik a rheumatoid arthritis (RA, más néven sokízületi gyulladás), a köszvény (arthritis urica), a lupus erythematosus, a Bechterew-kór, fibromialgia, arthrózis (porckopás). Mindegyik kórképre jellemzőek lehetnek a gerinc és az ízületek gyulladásos és kopásos betegségei, az anyagcsere- és csontbetegségek, illetve a lágyrészek fájdalmas elváltozásai, deformitásai.

A reumatológiai betegségek fő tünetei:

• Fájdalom
• Ízületi merevség
• Duzzanat
• Bőrkiütések vagy bőrproblémák
• Mozgáskorlátozottság
• Izomgyengeség
• Fáradtság vagy általános gyengeség

A reumatológiai kórképek esetén a tünetek mérséklése és az életminőség javítása érdekében kiemelten fontos a fizioterápia szerepe. Szakembereink minden páciens számára személyre szabott terápiás programot állítanak össze, melyben szerepelhet egyéni, és függesztőrácsos gyógytorna, különböző masszázs terápiák vagy egyéb fizikoterápiás eljárások, mint például lézer- és mágnesterápiás kezelések, elektroterápia, vagy ultrahang kezelések.