Már korán azt hallja,
- hogy miért nem szopik
- hogy miért nem mászik
- hogy miért nem ül még
- hogy miért nem áll még
- hogy még nem jár
- hogy még nem beszél
- hogy nem lehet érteni, amit mond
szülő azzal a visszajelzéssel, hogy gyermeke
- nem tud viselkedni
- nem tud egy helyben ülni
- nem figyel a foglalkozásokon
- nem figyel az órán
- mindig szaladgál
- nem tud beszélni
- nem beszél tisztán
- nem érti a feladatot
- nem olvas szívesen
- nem szeret írni
- nem tud számolni
- nem érti a szöveges feladatokat
- nehezen tanulja meg az egyes tantárgyakat, sőt biztosan nem szereti
- nem keresi a kapcsolatot társaival
- mindig kiabál
- biztosan nem foglalkoznak otthon vele
- nem, vagy alig eszik, válogat
A fent részletezett tünetek gyanújelei már korán fellelhetők a gyermekek fejlődése folyamán. Sokszor már az első intézménybe kerüléskor nyilvánvalóvá válnak az első, s legszembetűnőbb tipikus jelek.
Már ebben az életkorban érdemes szakemberhez fordulni. Egy részletes, irányított, szülővel folytatott beszélgetés, anamnézis felvétele elindítója lehet a gyermek fejlettségi szintjéhez igazodó terápiának. Ezt követi a gyermek megfigyelése spontán, majd vizsgálati helyzetben, s a vele folytatott beszélgetés során.
Szakembereink a gyermek állapotfelmérését követően meghatározzák a fejleszteni kívánt területeket, annak sorrendiségét, s ütemezését. Ez az egyéni fejlesztési terv mindenképpen a gyermek meglévő, jól funkcionáló képességeire épül bármely életkorban.
A fejlesztés a szülővel történő részletes megbeszélés, egyeztetés után kezdődik el.